Napjainkban egyetlen állandó dolog van az életünkben: a változás. A változás, ami egyre gyorsabb és az élet egyre nagyobb területére terjed ki. Azt gondolom, hogy ha nem is mindenkinek, de sokunknak komoly erőfeszítést jelent „felvenni a fordulatot” és mindezt lekövetni. Ez alól a fogorvosi szakma sem kivétel.
Az elmúlt években óriási átalakulások kezdődtek el és zajlanak napjainkban is.
Átalakul a szakma, a digitalizáció beszivárog a rendelőbe, és az ajtón már kopogtat a mesterséges intelligencia (és nem azért mert fáj a foga 😊).
Kötelező továbbképzés: nem új keletű dolog
A fogorvosoknak már régóta kötelező a folyamatos továbbképzés. Az elképzelés megelőzte a korát, a továbbképzéseket már jóval a fent említett robbanásszerű változások előtt beültették a gyakorlatba. Az elmúlt évek során kialakult az a továbbképzési rendszer, amiben élünk és tanulunk.
A posztgraduális képzés kötelező és szabadon választható részre bontása, illetve annak szakmák szerinti megosztása mind-mind üdvözlendő és kiváló ötlet volt.
Az, hogy a fogorvosok ötéves ciklusokban vegyenek részt folyamatos szakmai képzéseken, elengedhetetlen és kívánatos, hiszen pontosan ez garantálná, hogy az ellátást naprakész, felkészült szakember végezze.
A páciensek pedig mindig a legjobb és legmodernebb ellátásban részesüljenek.
Az ördög azonban itt is a részletekben bújik meg.
Az akkreditációs rendszer bevezetése előtt a továbbképzések szervezése elsősorban az egyetemek feladata volt. A rendszerváltás után, a piac megnyitását követően ezek kibővültek az új anyagokat, eljárásokat fejlesztő és megalkotó gyártókat képviselő termékbemutató előadásokkal.
Az akkreditációs rendszer bevezetését követően a kötelező szinten tartó képzések szervezése, lebonyolítása, a program összeállítása továbbra is az egyetemek feladata maradt. Ezeken a képzéseken, nagyon helyesen, a tudás felfrissítésen túl az új technológiák bemutatása történik.
Ami viszont gyakran felmerül, hogy az egyetemi előadók kínosan ügyelnek arra, hogy a konkrét termékekről lehetőleg ne beszéljenek és megőrizzék a függetlenség látszatát. Ennek viszont sajnos gyakran az az eredménye, hogy a hallgatóság a továbbképzésen ugyan megismerkedik egy új eljárással, de fogalma sincs arról, hogy azt konkrétan mivel, illetve pontosan hogyan lehet kivitelezni.
A szabadon választható képzések szerepe
A gyártói előadások, képzések egyre inkább háttérbe szorultak és helyüket a szabadon választható akkreditált képzések vették át. Ezen képzések szakmai tartalmát is az egyetemek szakmai kollégiuma, fogadja be, bírálja el és akkreditálja, azaz megfelelő továbbképzési pontszámmal „látja el”. Eleve csak olyan szabadon választható képzések akkreditálhatók, amelyeken az előadó valamilyen egyetemi háttérrel rendelkezik.
A rendszer kidolgozói ezt jogosan és érthetően azzal magyarázzák, hogy ez biztosítja a megfelelő színvonalú szakmaiságot. Ugyanakkor -és ezt az elvet nem megkérdőjelezve- a rendszer erősen korlátozza a potenciális előadók számát, választékát, továbbá nem csekély ráhatással van az előadói díjakra is.
Hands-on kurzusok, pontgyűjtés és új technológiák
A szabadon választható képzéseken már burkoltan, vagy kevésbé burkoltan, de sor kerül konkrét termékek bemutatására, azok gyakorlati felhasználására, melyeket a résztvevők gyakran hands-on kurzusokon is elsajátíthatnak. Ezen továbbképzések szervezése tulajdonképpen önálló üzletággá fejlődött az évek során. Az igény megvan rá, hiszen ötévente össze kell gyűjteni a működési engedély meghosszabbításához szükséges pontszámot!
A gyártók kiszorulása a továbbképzésekből
Az akkreditációs rendszer bevezetésével a gyártók fokozatosan kiszorultak a képzésekből. Az új technológiák, új termékek azonban (ahogyan az már az előzek során is említésre került) nem csak az egyetemek kutatólaboratóriumaiból kerülnek ki, hanem az egyes gyártók kutatási-fejlesztési részlegéből (R&D = research and development) is.
Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben az egyetemek nem vállalhatják fel annak terhét, hogy egyedül ők legyenek hivatottak az új anyagok, módszerek, technológiák bemutatására, hanem megfelelő keretek között biztositani kellene a gyártók jelenlétét a képzésekben, főleg, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel.
Behoznék azonban még egy-két szempontot. Elsőként a pontvadászatot.
- A pontvadászat problémája
Sajnos a továbbképzések részben „pontvadászattá” alakultak. A résztvevők gyakran nem arra a képzésre jelentkeznek, aminek a témája számukra érdekes, hanem arra, amely a legjobb ár – pontérték arányt nyújtja. Ez a szervezők dolgát is megnehezíti, hiszen amikor egy-egy rendezvény sikerét kell kiértékelni, akkor senki sem tudja biztosan lekövetni, hogy annak milyen arányban részese a továbbképzés témája, előadója, helyszíne, illetve a már előbb említett kedvező ár- pontérték aránya.
A „pontvadászat” ugyanakkor sok időt, energiát visz el, így a fogorvosnak már sem kedve, sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy meghallgasson egy gyártói előadást, ami bár „pontot nem ér”, de esetleg frissebb információt hordoz a szakma gyorsan változó világáról.
2. A változó fogászati piac.
Tény és kijelenthetjük, hogy a fogászat egyre drágább, egyre beruházás-igényesebb szakma lett. Az implantológia, vagy akár egy gépi tágítási rendszerre való átállás is jelentős beruházást igényel, de még korántsem annyit, mint a hozzájuk szervesen kapcsolódó géppark beszerzése.
Az egyéni igényektől függően egy CB CT, egy mikroszkóp, egy orálszkenner, vagy egy chairside rendszer nemhogy együtt, de még külön-külön is igen jelentős invesztíciót igényel.
Ugyancsak tudomásul kell vennünk, hogy a páciensek igénye is jelentősen megváltozott:
Ma már igenis számít a rendelő kinézete,a személyzet megjelenése, ápoltsága, kedvessége, képzettsége. A páciensek egyre inkább keresik az olyan komplex szolgáltatásokat kínáló rendelőket, ahol egy helyen minden megtalálható, beleértve a fogszabályzást, a CT felvételt, az implantológiát és így nem kell egy másik alkalommal, egy másik helyre menni egy panoráma röntgenért. Ma már alapvető elvárás, hogy a rendelőnek legyen web-es megjelenése (honlap, facebook, insta, tik-tok). A páciensek előszeretettel tájékozódnak a neten egy-egy rendelőről: milyen beavatkozásokat végeznek, milyen árakon, milyen visszajelzések érkeztek a beavatkozásokkal kapcsolatban, milyen értékelése van a rendelőnek, vagy az adott fogorvosnak. Amit régen megkérdeztem a szomszédtól, azt ma „megguglizom”.
És ezzel ismét visszatértünk az alapgondolathoz! Miért fontos még a továbbképzés?
A páciensek egyre növekvő részben „felkészülten” érkeznek a rendelésre: konkrét elképzelésük van arra vonatkozóan, hogy nekik milyen ellátást kell kapniuk! A folyamatos képzések segítenek, hogy ne maradjunk szégyenben, amikor a páciensünk rákérdez egy-egy új módszerre vagy anyagra, amiről mi még nem is hallottunk.
És akkor itt egy másik szempont, a fizetőképes keresletet.
Ugye?!
Amikor eldöntjük, hogy milyen képzésre szeretnénk menni, érdemes azt is figyelembe venni, hogy az ott elsajátítani kívánt képességet fel tudom-e majd „használni”?! Ha ehhez komolyabb beruházásra van szükség, akkor mindenképpen át kell gondolni a fejlesztés megtérülési lehetőségét, azaz figyelembe kell venni, hogy az új szolgáltatásra lesz-e fizetőképes kereslet?! Nagyon szép és dicséretes dolog szakmailag mindenben naprakésznek lenni, de egyszerűen képtelenség mindenből a legmodernebb, a legújabb, a legdrágább technológiát birtokolni, ismerni, használni.
Olyan képzésekre érdemes időt, pénzt, energiát fordítani, melyeket a hétköznapi gyakorlatban is tudok majd használni, kamatoztatni, tehát a saját pacientúrám számára is piacképes.
A továbbképzést gyakran nyűgnek, olyan tevékenységnek érezzük, ami a szabadidőnket veszi el. Ezen írassál megpróbáltam megvilágítani azokat a szempontokat, hogy a „kell”-en kívül miért érdemes mégis továbbképzésre járni.
Összefoglalva, miért képezzük magunkat?
- Mert kell – azaz meg kell felelni a jogszabályi feltételeknek, hogy működési engedélyünk legyen, de ne ez legyen a motiváció!
- Mert elképesztően gyors a fejlődés – elsősorban a digitalizáció területén – és ne maradjunk le
- Mert hitelesnek kell maradni az egyre „képzettebb” pácienseink előtt
- Mert az új anyagok és technológiák segíthetik a munkánkat – segítségükkel gyorsabban, pontosabban, szebben tudunk dolgozni
- Mert olyan új szolgáltatásokkal bővíthetjük a szolgáltatásaink körét, amivel új pácienseket szerezhetünk
- Mert új ötletekkel, új impulzusok segítségével megelőzhetjük a kiégést
Milyen gyakorlati haszna lehet a megfelelő képzésnek?
- Gyorsabb, hatékonyabb beavatkozások – pld. gépi gyökércsatorna megmunkálás gyorsabb és precízebb endodonciai ellátás biztosit
- Kevesebb komplikáció – pld. egy új implantációs protokoll csökkenti a periimlantitis kockázatát
- Új bevételi forrás – pld. direkt héj készítése új pácienseket hozhat
